Mikor a sok ember
dönti a szobrokat,
vakkelet azt mondja bennem,
hogy vadnyugat.

Mindenki tévedett,
senki sem tudta tán,
hogy lehet okosabb
a halála után.

Szegény jó Cervantes
író és fogoly volt,
fején nőtt két füle,
keze is tenyér volt.

Bach is gyanútlanul
folyton klimpírozott,
cseppet se korrektül
vétket virítozott.

Hát én ezt igazán
nem tudom, nem értem,
életem sok évét
pedig már megértem.

Hogy lehet majd ebből
koszorús igazság,
másoknak is való
virtigli vigasság?

Tombol a lázadó,
visít a doktriner:
elbújok, elmegyek,
értetlen londiner.