Az érettségit követő nyáron hármasban jártunk a strandra. Bandi, Pötty és én. Amikor nem egymást dobáltuk a medencébe, akkor a vasrúdból és betonkorongokból kialakított súlyzó mellett ücsörögtünk. Testvérek között fél mázsát nyomott.
Egy kigyúrt testépítő megpróbálta felemelni, de csak térdig sikerült. A társának még addig sem. A társaságukban levő lányok kuncogtak. Bandi röhögött.
Az erősebbnek kinéző izompacsirta odajött hozzánk. Három, vékony testalkatú srác, akiket most megleckéztet.
– Ha nem emeled fel, öcsi, akkor meggyűlik a bajod – mondta Bandinak.
– A titkárom felemeli. – Bandi Pöttyre mutatott, aki alacsony termetével szolgált rá a nevére.
Pötty fogást keresett a rúdon, és a talpát befúrta a homokba.
– Szakítsam vagy lökjem? – kérdezte csúfondáros orrhangon.
Egy beavatott már akkor elslisszolt volna, de embereink megvárták a leégést.
Pötty gyors mozdulattal felkapta a súlyzót, megtáncoltatta a mellén, és kilökte.
Ha tíz perccel hamarabb jönnek, láthatták volna Bandit, a súlyemelés ifi Európa-bajnokát, ahogy karizom-erősítő gyakorlatot végez a böhöm nehéz súlyzóval.

A szerző fotója