Hála Neked Uram!

A tegnap délután, úgy estefelé és ma hajnalban
Suhogott a kaszapenge a harmatos fűben.
Most már leülhetünk, felszáradt a harmat,
És itt van az ideje a früstöknek is.
Addig pihenőt kap a legényke is a fa árnyékában.

Két szekér szénára való rend szárad már;
Megnyugtató a pihenés testnek és léleknek.
Ha rövid is, jótékony az álom, míg szikrázóan süt a nap.
Az asszonynép fiatalabbja vízért megy a szakadásba.
A forrástól gyönyörködve, boldogan néz vissza a lány:
Rendül van a hegyoldal már.

A székely gazda nem ad sok pihenőt a családnak,
Sürgeti a népet, minél hamarabb húzzuk össze
A száraz rendet, jobb, ha boglyában van.
Igyekezzünk, siessünk, siessünk, na, ha eljön az eső,
Majd ehetünk, aludhatunk a szállásfa alatt.
Édesapám, zsebkendőnyi az égen az a felhő.
Fiam, lesz az ma még nagyobb is!
Most siessünk, sze, tudod, ma Illés próféta napja van.
Jeles ez a nap! Ritka, mikor eső és vihar nélkül múlik el.
Emlékezz csak: Az Írás szerint három és fél év után
Tűz szökött le az égből és a tenyérnyi felhőből
Sűrű, jótékony esőt hullatott az Úr
A tikkadt földre és az éhséggel küszködő emberekre,
Amitől most mentsen meg szent Fölsége.

Igyekeznek és szorgos kezük után egyre több már a boglya.
Így széna a széna, ha még nincs is a csűrben.
Az utolsó villa szénával behegyeződik a boglya,
S utána a gazda ajkán feltör a sóhaj: Istennek legyen hála!
Köszönöm neked, Uram, jó így látni munkánk gyümölcsét!
És nektek is, családom, hogy zokszó nélkül fogadtátok
A pihenés lerövidítését.
Szorgalommal eredményes lett a munka

Az ebédből uzsonna lett, de még volt s lesz ilyen, ha élünk.

Nem is kellene mondanom, de az igazsághoz tartozik:
A jeles nap ma is úgy végződött mint máskor.
Villámlott, mennydörgött és nemsokára zuhogott a záporeső.
A szállásfa alól a kalibába kellett menekülni.
Nem baj, csakhogy boglyában a széna.

Hála Neked, Uram!