Bakter Bálint: Rovancsolás a versgyárban (4)
Üdvözlöm a Káfé főnix olvasóit, és jelentem, hogy nem felejtkeztem el önként vállalt feladatomról; igyekszem továbbra is hűségesen beszámolni a versgyári eseményekről.
Ennek ellenére, most egy friss budapesti hírrel szolgálhatok, az is úgy jutott el a fülemig, hogy Gergely úr volt olyan szíves és Cseke úr révén eljuttatta hozzám az V. Transzfer Irodalmi Fesztiválról szóló figyelem felkeltő tudósítást. Ezúton köszönöm jóindulatát. Ezzel a gesztussal ugyanis bekapcsolta a gyárunkat, s vele együtt személyesen engem is egy olyan világba, amelyben mindenféle újítások, elképzelések, különbnél különb ötletek jönnek felszínre és próbálnak megvalósulni. S ha nem is sikerül mindegyik, legalább próba-szerencse. Ez az élet sója…
Én nem igazán vagyok képes elképzelni, mit lehet egy ilyen fesztiválon négy kerek napon át diskurálni, még ha olyan sok okos ember össze is gyűl (kérdem én: nincs jobb dolguk?), de ahogy hallom, jó gazdag programjuk is van, viták, koncertek, kiállítások, s valamennyivel azt kívánják demonstrálni, hogy a művészetek alapanyagául szolgáló matéria is véges, mint minden nyersanyag, egy idő után a válság itt is időszerűvé válik, s hogy ez ne így legyen, ki kell mondani, hogy az újrafelhasználás, hasznosítás, az anyagtakarékosság egyik művészeti ágban sem fölösleges, sőt!!!
Ezért a találkozónak azt a címet adták, hogy Újraírt történetek. (Nem tudom, ezt úgy kell-e értelmezni, hogy a vilkágon már minden megtörtént, megesett, és azokat csak újra el kell mesélni – ki így, ki úgy -, hogy föl ne tűnjön, hogy ugyanarról van szó mindig? Na mindegy, ezen még el kell töprengenem…)
A fesztivál interdiszciplinárisan közelít a választott témához – írja a szórólap, ami hozzám is eljutott -, helyet adva a különböző művészeti ágak megnyilvánulásainak. Az újrahasznosító művészet a felhasznált elemeket eredeti funkciójuktól megfosztva kezeli úgy, hogy ezzel a befogadók szemléletét is képes legyen befolyásolni. A hulladék feldolgozásának érdekes és sokszínű formája a művészek általi “recycling”, amikor a hasztalanná váló anyagok hasznos tárgyakban, vagy éppen művészeti alkotásokban öltenek újra formát.
Mert mit mondtam én? A mi gyárunk már jó ideje használja a RECYCLING megkülönböztető jelzést. Ezt ráütjük minden olyan darabunkra, amiről úgy ítéljük meg, hogy jó lesz valamire. Például: a múltkori, rigmusban írt jelentésem a csövekről ugyanebben a sorsban osztozik, merthogy egy-egy fordulat, rím, kifejezés stb. erejéig talán még új konstrukciók létrehozásának alapja lehet.
Ugyanígy jártam el a hozzá csatolt verses „kommentekkel” is, amelyek szintén felkerültek a sufniba.
No.002/RECYCLING
Szavatosság: 1 év
Gergely Tamástól:
Műanyagcsődör, kása, nem betét,
Elmeséli hát hitvány életét.
Rágyújt, bár fojtja a füst az erét,
Bébukik csöndben, nyomában setét.
No.003/RECYCLING
Szavatosság: 1 év
Keszthelyi Györgytől:
Úgy bizony, mert az még hagyján, hogy
cső meg vasprofil szép lassan elfogy,
de mi lesz, hogyha lehull a hó
és nem lesz se fapad, se takaró?
Innen, a mi gyárunkból nem túl messzire látni. A Keszthelyi úr költői kérdése teljességgel jogos és n-szer feltehető. Mint ahogy föl is tették az idők folyamán, mindenféle formában. (Pl. „Hol van már a tavalyi hó?”) Mert ennél titokzatosabb és nyugtalanítóbb kérdést nem mindennap lehet feltenni. És válasz sem egyértelműen adható rá. Tehát: „mi lesz, hogyha lehull a hó” – ez mindenkit foglalkoztat ám és a jövőben is úgy lesz.
Igaz, feltehetjük, hogy egyszer eltűnik a földről a hó, nem lesz több tél, mert úgy hozza a „fejlődés”(???), de a kérdés akkor is érvényes, sőt akkor még érvényesebb, mert gondolom, azt fejezi majd ki, hogy egy olyan világban, amely nem ismeri a havat, mi lesz, ha majd mégis lehull a hó?
Na mi?
Erről még biztosan fogunk ilyen meg olyan verseket olvasni.
Tiszteletem, a következő jelentkezésig:
BB
Pusztai Péter rajza
2011. május 13. 08:05
Bakter úr kedves, a hangsúly nem a lehulló havon van, hanem az utolsó sorban fellelhető, a hóhullásból eredő gondokon. Mert hó az egyelőre, számításaink szerint hullni fog. Ez nem téma. Vagy mégis…
2011. május 13. 08:11
Kedves Gyurka, hó nélkül a fapad és a takaró hiányának nem sok szerepe maradna; a következményeket sose lehet a kiváltó ok/körülmények elé fogni.
2011. május 13. 08:58
Hát éppen ezt igyekszem hangsúlyozni. Mert nem azonosítható a fapad és a takaró kérdése a „hol van már a tavalyi hó?” bohókás kérdésével. Azaz, nem a tél beköszöntét kérdőjelezem meg.
2011. május 14. 06:24
Rí a szájkling,
Kína, Máj ling,
Bukarest Obor tér,
vízbõl lesz a vér,
rozsdázik a vájling.
Véleményem kaját nem kér,
Bakterétõl el nem tér.
2011. május 14. 08:45
Bakter úr eszmefuttatása egy fordított, de nem kizárt világról valóban érdekes, a jelek szerint valamikor része lesz benne az emberiségnek. Ha egyáltalán lesz emberiség. Mert az is előfordulhat, hogy közismerten gyenge alkalmazkodási képességünkből kifolyólag elsőként „halunk” ki. Akár csak egy kicsit túlzott tél, akár ugyancsak eltúlzott nyár lesz. És abban az embermentes világban egyszer csak felbukkan valahonnan egy ember. Mihez kezdene rövid életével, amikor alacsonyabbrendűségét, szellemi felsőbbrendűsége ellenére, nap mint nap éreztetné vele környezete?
2011. május 14. 11:09
Hát bizony a Marson bunkerben lakunk,
Halunk sem marad, hát éhen halunk…