Táj és hangulat

Bartha Árpád fotója

Csak ránéz az ember egy téli tájra, csak ránéz az ember, s máris megtelik a lelke hangulatokkal. Olyan hangulatokkal, melyeket könnyedén szárnyára kap a felröppentő képzelet. Az emlékezés madártávlatából pedig a legjobb kilátás nyílik a legszebb telekre, amikor nagyokat szippantottunk az éles levegőből, s azt mondtuk magunkban: ez igen; most működik az időjárás. Jól működik, nem hiányzik a tél egyetlen alkatrésze sem; van hó, van hideg, van szánút, a szelek hancúroznak. Mit soroljam: ha tél, legyen tél. Amiképpen: ha nyár van, legyen nyár.
Csak ránéz az ember egy téli tájra, csak ránéz, s máris megtelik a lelke nyugalommal, amit csak a szabályos, rendszeres ismétlődés nyújthat. Vagyis az évszakok igazi váltakozása.
Az örökös tél és örökös nyár birodalmát nem ismerem, sem az ottani emberek hangulatát; így hát azt sem tudom, milyen a másféle nyugalom. Csak sejtem, hogy aki a világnak oly táján született, ahol az évszakok szép rendben váltakoznak, annak csak ez a táj töltheti meg a lelkét gyönyörű hangulatokkal, s valódi nyugalommal.

Forrás: Új Élet, 1979/2. szám