Vajon honnan veszed a felelőtlen
bátorságot, hogy reggelente,
mikor még alig vonult el
az álmok tejszerű felhőzete,
gyanútlanul tükörbe nézel.
Vajon miért nem zavar
egy pillanatig sem,
saját szemedbe mélyeszteni tekinteted
s tűröd, akárha késszúrást,
a tükör-szemek válaszát,
melyek lényegében
be nem vallott titkaidat hordják
a családias szarkalábak
és árnyak keretében.

Honnan a gyermekes pimaszság
kihallgatni eleven sejtjeid
és a steril reflexiók közti
néma párbeszédet,
mikor bármelyik elejtett szó
szembesíthet saját magányoddal
s akkor megszégyenülve,
roskadó gerinccel kell beismerned
el nem vitatható legyőzetésed.