Isten nem hal meg azon a napon,
amelyen többé nem hiszünk
személyes jelenlétében.

Életem másoknak hitet adni –
– szinte lehetetlen.
Legyen értelme az életemnek.

A magányom az a tövis,
amelyen fennakad az,
amiért élni érdemes.
És meghalni is.

Aki minden emberrel szemben
szabad – az istenre hagyatkozott.
Nem akarok minden emberrel
szemben szabad lenni.

A Genezáreti tó öröme
és a diadalkapu terhe közötti út:
igent mondani mindarra,
amit nehezen lehet átváltoztatni
kísértésből erővé.
Nem a csoda miatt kell hinni,
a hit csak önmagából levezethető.

A teljes belátás útja
cselekvésképtelenné tesz.
Én cselekedni akarok.

Aki szeretetből bocsájt meg neked,
átvállalja felelősséged.
Akarod-e ezt a sunyi megnyugvást?
Ha más szerzi meg a te szabadságodat,
annak ára csak az lehet,
ha te is így próbálsz segíteni másokon.
Vállalod-e ezt?

Ebben a pillanatban a felkelő nap
belopakodott szobám ablakán.

2016. július 13.