a Sztankában jöttem a világra
sejde a föld kerekére
anno
kurva egy vajúdás volt mondhatom
elõzés duplasávon
anno
bőgtem mert fájt nekem anyám
az õ várakozásában
a türelmében ordítottam
anno
a visszapillantó rosszat sejtetett
kvázi
vacogott már a nyomorult dekret
kvázi
mind olyan bitangok lettünk
üresek kopottak
zsebben csontozatban
kvázi
koldultunk az Úrtól
egy-egy új holnapot
oszt lettem az ami
mert belém költöztek
kvázi
annyian
sokezer gyermeket
szállásolt el bennem az öreg
én meg azóta zsigerbõl
vagy császárral
továbbpöckölök évente
tucatnyi százasikret
kvázi
éppen olyan isteni jó anyának lenni
mint tékozló apának
ezt hívjuk úgy hogy genetikai
vetés-aratás
mert amit se a Bolyai se az Eötvös
nem méltóztatik elhinteni
doktorba szerkbe profba
szóval az egészet így
annóból kváziba senki
de tényleg senki
csak az a pártatlan Atyaisten
meg az én kibaszott dekretegóm
folyton folyvást
futószalagon

2020 július 5.