A Föld korsója
kiürült.
A forráshoz induló lányok
szemeinek könnyzacskói
kiszáradtak.
Thur leányának el nem csókolt csókjai
az ajkak megsárgult ágáról
egymás után lehullanak.

A farmokban
ahol a szántóvetők egykor életet vetettek,
most a Halál gyökerei hatolnak egyre mélyebbre.
A Föld méhében
A seb-termések hullámzanak
és félholt telepek: falvak meg városok
a sírok peremén üldögélnek
a lábukat lóbálva
a végső lemosás reményében csillogó szemekkel

Azoknak, akik a szomjúság frontján harcolnak
gyenge szemüket az eső felé fordították.

A migráció korában
a zöld növények és madarak vándorlása idején
az emberi lények túltettek rajtuk

A kiszáradt kutak tálcái
össze-vissza felfordulva hevernek[Ismeretlen]

És a forráshoz vezető ösvényeken
a kar- és lábperecek
Holtan hevernek, temetetlenül, koporsók nélkül

A gyerekek kuncogása lassan
elhal a vízben

És a szomjas folyó
itatós papíron
megalkotja a víz-elégiát

A Föld homlokára
feljegyezték a szomjúságot
az elkövetkező nemzedékek számára.

Oh! Szemünkből kiszáradt könny!

---

* (urdu nyelven alkotó pakisztáni költő – szül. 1964)

Fordította: Dabi István

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ