Graffiti

De parc-am fost şi parc-aş fi,
să cred încet am început
că-n viaţa asta mai departe
încă nimeni n-a trecut,

de parcă sufletul şi trupul
mi-ar fi cum s-ar cuveni,
chiar de nu cu de-amănuntul,
însă-n duh s-ar potrivi,

de parcă aş fi-ntr-un grai bizar,
şi totuşi parcă l-aş şti bine,
parcă l-ar şti şi tata, mama,
şi-atunci de ce nu-s cu mine,

de parcă-s buchii, nu mâzgăleli,
parcă s-ar putea-nţelege,
de parcă cineva mi-ar vorbi
argumentat ca la lege,

de parcă-i diavol, parcă înger,
frunzarul în pomi s-a rărit,
de parcă nici n-ar mai conta
că deja-i mort cine-a trăit,

de parcă-i uşă şi fereastră,
parcă fundul iadului greu,
parcă-i un vis ce revine,
că ne-am rătăcit, tu şi eu,

si parc-am avea totuşi casă
îndărătul altui cămin, s
untem alături, dar parc-aştepţi
foarte curând să revin,

de parcă-i cineva în ceruri,
doar stropi de ploi şi fulgi de nea,
de parcă ar primi răsplată
că-nvaţă ce răspuns să dea,

de parcă pe-un ram de mult uscat
frunzişul ar foşni din nou,
dar nu-i decât ramul viu care-n
vântul trezit face ecou,

de parcă şi ţară aş avea,
la fel ca-n lume oriunde,
mă-ngrijeşte de am nevoie,
de trebuie mă ascunde,

de parc-am trăit şi parcă mor,
un crâmpei de infinit,
dar nesfârşitul n-are frânturi,
asta-i tot ce am trăit.

În româneşte de Kocsis Francisko

*

Mintha voltam, és mintha lennék,
s már lassan-lassan elhiszem,
hogy ennél messzibb úgysem juthat
még életében senki sem,

mintha lelkem, és mintha testem,
mintha olyan, mint kellene,
hogyha nem is minden vonása,
de legalább a szelleme,

mintha valami furcsa nyelven,
és mintha mégis ismerem,
mintha anyám s apám is tudná,
de akkor miért nincs velem,

mintha betűk, és nem csak krikszkraksz,
mintha lehetne érteni,
mintha valaki szólna hozzám,
s mintha lennének érvei,

mintha ördög, és mintha angyal,
mintha a fán is volt levél,
mintha egészen mindegy volna,
hogy élt-e, aki már nem él,

mintha ajtó, és mintha ablak,
mintha a pokol fenekén,
mintha egy visszatérő álom,
hogy eltévedtünk, te meg én,

és mégis mintha lenne házunk,
talán egy másik ház mögött,
együtt vagyunk, de mintha várnál,
hogy hamarosan megjövök,

mintha valaki fent a mennyben,
s csak esőcsepp és hópehely,
mintha ilyen jutalmat kapna,
aki jól készül s jól felel,

mintha egy rég elszáradt ágon
ismét nyüzsögne már a lomb,
ami a feltámadó szélben
a másik ágról áthajolt,

hazám is lenne mintha, s minden
éppen olyan, mint máshol is,
hogyha kell, mintha eltakarna,
s hogyha kell, mintha ápol is,

semmi sem az volt, de szerettem,
mint egy hosszú hasonlatot,
mit végigéltem, s azt reméltem,
ha egyszer mintha meghalok,

és semmit sem kérdezhetek tán,
s nem válaszolhatok soha,
majd úgyis ott izzik az égen
egy fényes Isten-koponya,

s kormos üveggel mintha látnám,
hogy szeme helyén csak üreg,
kínálgatják neki a holtak
csendben rothadó szemüket,

mintha éltem, és mintha halnék,
mintha egy darab végtelen,
s a végtelennek nincs darabja,
ennyi csupán az életem.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ