(képfoszlányok egy földrengésről)

A falak ,
hűvös nyirkot leheltek,
pokrócba burkolva
néztem egy szovjet filmet.

Ajtónak vágott
az első lökés
s megszakadt a film.
Kb. ekkor hangzott fel
a negyedikről zuhanó lány
rekedt visítása.

Egy másikra én terítettem
pokrócomat, mert
a tus rózsája alól menekült
meztelen dideregve.

Másnap az összes óra kilenc-huszonkettőt
mutatott a köztereken meg az északin
és azután még sokáig,
mert kivezényeltek mindenkit a romokra:
nem volt idő az idővel bajlódni.

A brassói gyors majdnem
fél napot késett –
felszállás előtt sokzsebes viharkabátomban
egy szál hóvirágot találtam–
úgy vittem haza, mint téglát
a legelső falamhoz.