Forgatom barátom
kusza eszmefuttatásodat,
színét s hézagait is
nagyítóval vizsgálom,
de, hogy is mondjam,
elveszek benne,
vagy inkább amaz lényege
nem talál meg engem:
a lendülettől alighanem
a túloldalon kell keresnem
a nyelvemre fordítható jeleket –
szóval annyira elevenén
vizsgálod a faktumot,
hogy az már több mint látlelet,
inkább véres biszekciója az egyelőre
úgy-ahogy élhető léttérnek –

Tudod, olyan ez, mint mikor
kisminkelik a menyasszonyt,
iriszeket festenek körmére
és búcsúzóul körbehordozzák
a falun – némelyek még irigylik is őt –
aztán egy urnában hazaküldik szeretteinek,
mert erről szólt a végrendelet.