Keszthelyi György: Kérdem én

Kérdem én ebben a megalázó,
embert próbáló semmittevésben,
mihez kezdhetnék?
Mihez magammal,
mihez véletek, medállal dekorált
prédikátorok, selyemstréberek?
Nincs snájdig kultúrpofám,
zilált fürtjeim sincsenek,
szemüvegem is csak üveg és keret,
idétlenül sandít a semmibe.
Mihez kezdhetnék vajon és mi végre?
Eszembe jutnak a bűnök táltosai,
talán Villon elmélkedett ekképp
seggének nyakához csatlakozásán.
Kérdem én, Jézus hercegem,
szavaim súlya és éle
mennyi kínpadot, haláltusát
tartogat, rejt, és ha szót váltok
koldussal, bokorlakóval,
bocsánatot nyer-e bennem az átok,
amely időnként, mint az okádék
a szabadba kéri magát?
Vagy megtetvesedem és vért köpök,
tenyerem, mellkasom, lábfejem
átörökli a megváltás stigmáját?
De ha megszakadok, akár egy tétova,
zarándok frázis, még akkor sem
fogadlak, hát ne is keressetek.
Összes sebemet kölcsönbe kaptam,
előttem senki se görbítse hátát,
térdét is csak anyja és apja előtt,
ha majd eldöcög a divatjamúlt vonat.

2020. július 7.

2020. július 11.

Szóljon hozzá!