Tavaszi hangulat

Most mondja épp egy városi barátom nagy szenvedéllyel: nézd, micsoda ereje van a tavasznak; itt ez a macskaköves út, naponta százával járnak rajta az emberek, de azért kinő a fű a kövek között. Hát nem csodálatos?
Mondom, az bizony, csodálatos, és közben arra gondolok, milyen jó lenne ilyenkor szétnézni ott is, ahol az első tavaszi fűszálak nem kényszeredetten, macska-kövek között bújnak elő a járókelők csodálatára, hanem szabadon, tömegesen, amerre a szem ellát, vagyis a legelőkön, a mezőkön, ahol az ember földre heveredve megpihen, és ha szerencséje van, melléje telepszik az első tavaszi bárány. Vagyis ott lenne jó érezni a tavasz erejét, ahol a legnagyobb tere van a természetnek; ahol nincsenek falak, csak fák vannak és lenge szellők, és érezni a föld frissülő illatát. Mit soroljam? A tavasz hangulata nemcsak arra való, hogy megcsodáljuk, hanem arra is, hogy erőt merítsünk belőle; hogy átjárjon bennünket az a mindent átfogó varázslat, melyet egyszerűen tavasznak nevezünk.
Mert nem csoda a tavasz, hanem inkább a legtermészetesebb forrása az erőnek, a hitnek és reménynek, hogy megint valami újba kezdhetünk.

Bartha Árpád fotója

Forrás: Új Élet, 1979/8. szám