Július táncol lombokon.
A nyikorgó szekereket
Hallgatom, hordják a szemet
Nagyon távoli dombokon.

Nyárád hídja remeg némán.
Fosztott kertben rebben a kéz.
Vonat sípol. A Nap lenéz.
Kopár mező feltekint rám.

Lassan, az emlék-romok közt
Piros muskátlis erkélyek,
Kiskertekben rózsakelyhek
Prüszkölik a sok nyárfa-szöszt.

Kutyameleg. Párhuzamos
Síneken cseng a múlt végül.
Haranghangra táncra perdül
A por. Este a huzatos

Kisvonaton valaki néz,
Valaki hordja az arcod.
A sarkcsillag után kapkod
Benned az örök gyermekkéz,

És a múltba távolodik
– fegyelmez a néma törvény –,
Elnyeli a csillag-ösvény.
Bekecs aljára vágyódik.

2020. július 8.