Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc kiemelkedően vitéz tábornoka, Kmety György (1813–1865) a felvidéki Gömör vármegyéből, egy elszegényedett nemesi családból származott, közkatonai sorból jutott a legmagasabb rangokig.

Kmety előbb a késmárki tanodába, majd fehérvári katonaiskolába került, 1833-tól a 19. gyalogezredben szolgált. 1847-ben Radetzky parancsnoksága alatt főhadnagyi rangot ért el, 1848 októberében már századosként lépett át a magyar honvédseregbe.

Kmetynek kiemelkedő szerep jutott a győri 23. zászlóalj megszervezésében, majd csapatai élén bátran harcolt az 1848. október 30-i – egyébként elvesztett – schwechati ütközetben. Ezután zászlóalj-parancsnokként, majd alezredesként ténykedett a nyugati országrészen. A tavaszi hadjáratban Kmety főleg elterelő feladatokat teljesített, egyedül az isaszegi csatában vett részt – utána ezredesé léptették elő Görgei ajánlására. Buda sikeres ostrománál is kitüntette magát, majd – immár hadosztályt irányítva – június 13-án Csorna mellett aratta legnevezetesebb győzelmét: Pápa felől előrenyomulva bekerítette és megsemmisítette az osztrák Wyss vezérőrnagy dandárját.

A csornai diadalt követően június 26-án tábornokká léptették elő, ám az orosz cári katonai beavatkozás már Kmetynek sem kedvezett. Elszigetelődött Görgei felvidéki erőitől, így jobb híján a Délvidék felé vonult vissza, azonban a fősereghez már csak az augusztus 9-i vesztes temesvári csatában tudott csatlakozni.

A szabadságharc utolsó, reménytelen ütközetei után Kmety elhagyta az országot. Hasonlóan Bem tábornokhoz, Guyon Richárdhoz, ő is a török Portán próbált szerencsét, ahol tárt karokkal fogadták az oroszok ellen harci tapasztalatokat szerzett magyar tiszteket. I. Abdul Medzsid szultán hamarosan tábornoki rangban alkalmazta Kmety Györgyöt a seregében, és az 1853-ban kirobbant, az oroszokkal vívott krími háborúban a Kaukázusba vezényelte.

Kmety akkor már Iszmail pasa néven harcolt, legemlékezetesebb haditettét 1855-ben, Karsz váránál hajtotta végre: az erődöt ostromló Muravjov tábornokkal szemben hosszú hónapokig helytállt, majd kitört a cári erők ostromgyűrűjéből.

Bátor tettéért Kmety számos kitüntetést kapott a Portától, és később egyike lett azon hadi vezetőknek, akiket az 1860-i drúz felkelés leverésére küldtek. Ott összekülönbözött tiszttársaival, majd belefáradva a politikai intrikákba, leszerelt és Londonba költözött.

Hosszú pályafutását mindvégig katonai közegben töltötte, sohasem házasodott, így nevét bátyja családja vitte tovább. Londoni sírja fölé, a Kensal Green temetőben impozáns obeliszket emeltetett a török állam (sírfelirat). Magyarország közös hősünknek, Kmety Györgynek érdemei elismeréséül 2000-ben az isztambuli katonai múzeumnak mellszobrot ajándékozott, később pedig Izmir városában, az Ege Egyetem kampuszán is felavatták a tábornok szobrát.

---

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ