mindig lógott rólam minden
a rajzórán a vizespohár felborult
gúnyolódtak a lúdtalpas cipőmön
és összefirkálták a fülemet
a forrest gumppal kellett volna születnem
akkor talán nem érzem nemecseknek magam
a lányok róluk jobb nem is beszélni
úgy vettem észre nem szeretik a maflákat
ott ültem mindig a másik padban
néztem bátor osztálytársaimat
és nem volt a teremtésben vesztes csak én
tán ezért öntöztem az iróniámat
hogy kinyíljon egy bátorító virág
hátha titokban boka vagyok
vagy mátyás király ha lótlanul is
dózsa györgy ükunokája
winnetou az ipari líceumban
lóbőrharisnya
de most már régen szétesett a grund
új regények íródnak életemről
más filmekben szaladok szerteszét
nem borul fel már a vizespohár
csak a múlt ömlik ki vizez össze mindent
lóg rajtam gyűrött dancs egyenruha