Fülöp Kálmán: Szavak viharban

Vihar készül, kitörőben,
ólmos ég ül mindenen.
Mámoros felhők sűvítnek
fejünk fölött szüntelen.

Távoli nagy dörrenések
iszonyától zúg a lég.
Egész lényem félve rebben,
sehol egy kis menedék.

Mégis, mégis, rémlik, mintha
lenne egy parányi hely,
hol szavaink tiszta szirma,
szűzi fehér habkehely,

s a villámok zord tüzétől
hárító ezüst a vers.
Ékesen szép, óvó jelzők
között menedékre lelsz.

2020. július 14.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights