Utódaink eldöntik majd

… hogy mi legyen a könyvtelenné lett
polcok deszkáival. Az ilyesmi
holnap tűzgyújtónak sem kell …
(A helyük még értékes lehet!)
Beszélnek hozzám a könyvek.
Végigsimítom arcukat, gerincüket.
Általuk vált tapinthatóvá
a múlandó élet…

Most én ítélek. Mintha én
lennék a sejtjeimnek ura,
ha dönteni fogok:
melyiknek hagyok még egy
kevés anyagban is látható
visszaforgatható időt;
melyiket dobjam félre
mint szemetet, mert
már senkinek sem kellett?!…

Idősödve

… csak járunk magunk körül
körbe-körbe. Nem találunk
egyenes utat sem visszafelé,
sem előre. Körülöttünk
a tér is görbe, vele az idő,
és az emlékezet.

Életünk

… már csak savanyú
kabaré. Nincs nevetnivaló.
Kettesben talán találunk
néhány poént, de nem az
igazit. Közöttünk sértőnek
számít minden szókavics, amiket
nem őrölhettek porrá az évtizedek.