Nászta Katalin: Hajnal előtt

én ébresztettem a madarakat
néma csendben hangolni kezdett
az éj gyomrában a tegnap hordaléka
a bamba süketség a semmit mitsem-jében
szeretni se, szánni se tudott volna

átlátszó mozdulatomra görcsbe dermedt öklöd
simogatva sírt, hogy kiengedne
mi tegnapi fájásait összehúzta

látlak, egész valód szomjas
a partitúra még nincs lejátszva
maradtak hangjegyek a hangfal dobozában
nyitányra várnak