Dereng

Már a hajnal és még mindig
Az elalvás receptjét keresem
Sok lapot végigforgattam már
De a hatékonyat nem találtam meg

Az ötórás Rózsafüzérig még van
Kutathatnék az irományok között
De félek belépni az emléktárba
Mert csak egy fecnit kell előhúznom
S rám omlik a tegnaptól a múlt
Nincs amit kezdjek vele
Ettől ugyan még nem alszom bele

Nem értem miért tesz nyugtalanná
Nyitogatni a múlt albumát
Biztos más levegő száll ki belőle
Kavarog de nehezen keveredik a mával
Érthető mert idegen a mozgalmas jelennek
A nyugalmas a leülepedett életforma

Mosolyra fakaszt az összeférhetetlenség
De nem szakadhat ki belőlem a rég

Hogyan jutottam el erre az állapotra
Hiába kérdezem ha csak a naptárra nézek
S a megtett út hosszát látva megérthetném
Nem az vagyok aki voltam egykor
Elkopás kifakulás útján a test és lélek

Már sok a lakótárs, akik nem kedvesek
Jönnek és jönnek ma itt holnap ott
Vernek tanyát lábujjamtól fejem búbjáig
Másként nem zavarnának csak erőszakosak
Még azt is megfizetem hogy velem laknak.
Jól ismerik megismertetik a testem térképét
Velük társbérletben talán megszokásból
Még el is lehetne élni a baj az hogy
Fájdalommal jöttek s velem maradtak
Állandó vándorlásban vannak

Hol ide hol oda költöznek
Mit tehetnék mást éljek így-úgy
És járom velük a szobákat
Így napjaim türelem próbái érdemszerzők lesznek

Két edénybe gyűjtök
A dicsekvését majdnem üresnek találom
A panasz edénye már megtelhetett volna
De úgy érzem elfogadhatóbb
Ha nem csordul ki belőle
Szebb lesz a világ s nem leszek szegényebb
Óhajom: a kicsibe való hűségért
Legyen jutalmam az elismerés.