Július van

a 2012. évben
a nagy hőségben elpilledt az élet
estefelé a porrá perzselődött forró föld
visszaadja a nap hevét melegét
árad a kövekből a házak falaiból a hőség
a csordát rég hazahajtották
a kutyák kikövetelték a vacsorát
lassan elcsendesül alváshoz készülődik a falu
pihenni tér a szépen ragyogó ég alatt

a kapukat s a házak ajtait bezárták már
de a nyitott ablakokon át az esti meleg fuvallat
szétszórja az érésben levő árpa illatát
beszippantva öröm futkos lelkemen
a jövő bizalmát érzem felém szállani

kilépek a nyugalmat sugárzó udvarra
s annak közepéről nézem a csillagos eget
és a jól látszó égre teremtett szekereket
amik cammogva haladnak az égi utakon
lassan de biztosan gördülnek arrébb estéről estére
alattuk nagy sebességgel halad az ember alkotta csillag
száguld csak azért hogy fenn maradhasson

minden emberi alkotás a gyorsaságra épül
versenyt fut az elme az idővel
egymásnak feszül az ötlet és az értelem
el kell ismernünk rab az akarat e küzdelemben
az akarat szabadságáról csak beszélünk
és akarjuk hinni hogy létezik, él

versengés és tolongás zajlik az első helyért
pedig az elsőnek mindig nehezebb
félelemben él és menekül a többiek elől
tudja “jaj a legyőzöttnek”
ki az első ki a legyőzött
te ember te aki eldöntöd a helyezést
az ember bíráskodik az ember fölött
a törvényesség burka alatt

Uram Te vagy aki belelátsz lényünk mélységeibe
tudod mi miért történik
nem Önmagadhoz méred teremtményeidet
hanem magában hordozott önmagához
így ítéleted igazságos
a hogyant is meghatároznád
de tiszteletben tartod az egyéni döntést
számodra nem az a fontos ki az első
hanem az hogyan lett elsővé.