Ne kérdezz, persze, eszem ágában is
alig vagyok, hát fogom a kalapom,
azt, azt, azt, a kajla feketét,
amelyikkel rabnak tettetem magam,
fogoly rabbinak,
csak azért, mert látom,
még mindig itt álltok és vártok hontalanul,
úgy tűnik, nem is a fej
forog a holdkaréjjal,
hanem félő, hogy az a rengeteg
függő kérdés virraszt véreres szemmel,
viduljatok csak, gyógyuljatok,
a tanító kerek pápaszemével
beleásít a rácsos magányba,
unja az elkúrt nappalt, az éjszakát,
önmagából is elege van,
eszébe jut számtalan
megözvegyült, kurva felesége,
jönnie kell egy új háborúnak,
ott röpköd már a levegőben,
röpköd, csapkod és süvít,
károgva, mint egy fura,
félresikerült griffmadár,
amely nem szándékozik
fészket rakni a közeljövőben.

2020. július 14.