Szépséges béke

Lelkem békéje, mint a csendes tó vizén
tükröződő árnyék, a nyugodt boldogság
szépségeként pihen. Lelkem mélyén
a hála örömódás dallama zeng.
E gyönyörűséges hangulatban megszépül az élet.

Ne zavarjatok!
Könnyen romlik a lelkiállapot.
Már egy enyhe fuvallattól is
megremeg a fény, az árnyékok vonala
összegabalyodik és oda a szépség.
A partra vetődő hullámok
fodrában elvész a nyugalom.

A visszatérő hullámok az érkezőkkel ütközve
csobbanó hanggal jelzik:
Odalett a csend s a béke.
A halk csobbanás ugyan nem hallszik messzire,
de elég ahhoz, hogy a mozgás
neszezése zavart gerjesszen.

Az elveszett szépség
élmény marad csupán,
de ez is elég felébreszteni
az alvó vágyakozást, hogy csak a békés
nyugalomban van az élet teljes szépsége.
Mélyebbre kell vésni a fény és árnyék körvonalát.

Erősebb fényben nagyobb az árnyék
és kivánatosabb a nyugalom.
A zajosabb csobogás hangja harciasabb,
de lassul a hullámzás,
s mire partra vetődik,
az árnyék himbálózó kelleme nyújt örömet.
A himbálózó világ ringatása
a part állandóságára nem hoz álmot.

Most a nyugalom, a csend
és a béke szépsége lakik bennem.
A látvány élménye erősíti
a vágyakozást a békés élet után.
Felülről minden kellék adott,
csak az emberi akarat szükséges,
hogy a lélek, az összetört,
a megálmodott szépséget a viharban is,
és a csendben is összerakhassa,
s meglegyen a lélek békéje.