(üzenet egy halott anyának)

Már egy éve viseled a földet
s talán nézed is valahonnan,
hogyan fonják be reggelente
kislányaid haját.

Egyébként próbáljuk észrevenni a májust,
torkunkban bodzaszörp pezseg,
de lefele-útjában mindig ott a göb,
megbotlik benne pillantásod,
s a kimoshatatlan égkék hálóinged
minden fióknyitásra illatod’ leheli.

Még itt vagy a legkisebbik éjjeli nyöszörgésében
s a párnahuzat halványuló rózsáin
arcod arcához simul,
de már mi is tanulunk mostohául.
a mindenkori mostohák között.