Nászta Katalin: A harmadik

Visky Árpád halálára

Szerettünk, ám te nem hihetted.
Zátonyra futott tört reményed
S elmentél. Halál-háló fog ki.
Roncsolt képünk rovátkái közt
Új vonást ez jelent.

Titok lettél, kőbezárt szenvedés
Teremtés-csőd, csoda-rezzenés
Akit űzhetünk immár békeszárnyon.
Nincs.
Üresen hever újból a bilincs
Kezedben, Istenem!