A. Gergely András: Megírhatatlan költészet a megismerés tükrében

Egy monográfia értékéről

Van bizonyosság! Bizonnyal kell lennie valahol az értelmezés értelmezéseinek értelmezéseként olyasminek, ami szinte a biztos bizonyosságot adja! Ámde ezt keresnünk kell, s ebből áll maga a bizonyosság ősanyaga, szerkezete, működésmódja is. Olykor pedig vétlen-véletlen rálelünk jól festő, szolid, eszélyes kísérletekre, melyek a siker látszatát keltik, meggyőznek, sőt néha lenyűgöznek is.

Mármost ebbe a körbe merészelném sorolni Bohár András kötetét, melyet az Aktuális avantgárd könyvsorozatban hozott ki a Ráció Kiadó (párban a Magyar Műhely Kiadóval, még 2005-ben). Ez utóbbi időjel is mutatja, nem friss a könyv, nem a minapi könyvpiaci nóvumok közé tolakszik (lásd később „időmoduláció”). De ma már merném kihívóan azt állítani: mert újdonatúj – még nem biztosan jó is. Ám ez esetben ellenkezőleg formálom a szót: már újkorában is új volt, ma meg egyenesen a megtérülő érték, a maradandóság kiemelt polcán a helye. Bohár egyben mint sorozatszerkesztő is jegyzi a szándékot, hogy a megértés- és megismeréstörténet eszköztárával olyasvalakit fogjon közre, kinek elemző értelmezése nem napi rutin, hanem elmélyült átlátás és fókuszált belátások partjai közt vezet közelebb (nem A valóság, hanem) bizonyos valóságok birtokbavételének fikciója felé. A könyv címlapja is vall erről (a tünékeny mélysötétből a megvilágosodó értelmezés felé sodródás, a definitív pontosítás, és az értelmező bizonytalanság magabiztos vállalásának szín- és fogalom-dinamikája) jelenlétéről.

Legyünk „beavatóan” pontosak: Bohár András A megírhatatlan költemény címen adja közre a posztmodern értékek tematikai körén belüli elemzését, alcíme szerint Hermeneutikai kísérletek Cselényi László költészetéről. Maga a sorozat (ez a 16. kötete) is abból indít, hogy a prózai vagy poétika alkotások egy meghatározható alaptrendje a klasszikus interpretációk mentén tematizálható. Van azonban egy viszonylag föltáratlan és megnevezetlen szerzői kör, melynek életművét a komplex feldolgozás a hatvanas évektől napjainkig elhanyagolta, amivel nemcsak mintegy lezárta, de értelmezés-függetlenné, másképp talán „értelmezhetetlenné” is tette, ennek alapján épp a komplexitás igényétől lépett hátrébb. Ezzel mint kényszerű vagy/vagy értelmező móddal szakítva az Aktuális avantgárd nemcsak hiánypótló szerepet vinne, de merészelni próbál lehetséges utakat keresgélni a már akkor is nyitott, ma már avíttosan vállalhatatlan elmaradás bizonyságául szolgáló belátások felé, ekképpen pedig „a kultúrában lejátszódó többszörösen szimmetrikus történések is új megvilágításba kerülhetnek, valamint újabb dialógusok beindítására teremthet esélyt” – szól a kötet sorozat-ismertető hátoldalán…


A recenzió teljes szövege a Periszkóp portálon

2020. július 19.

Szóljon hozzá!