Fülöp Kálmán: Két vers
Ott
Kutatom a reggelt két
nyújtózkodás közén, a még
fel nem lobbant gyufamakkban.
Valamit üzent az éjszaka, s
elmondom, amíg nem felejtem:
ne várj ma tőlem semmi hasznosat.
Véletlenül mindent a tegnapban feledtem.
Pasztell
Megkésett üzenet I.-nek
Egyedül vagyok
a sejtelmekben,
amelyek lassan
fölém nőnek,
s a felaprózódott
csendből elorzom
éjszakáid magányát,
hogy ráfesthessem
létünk palettájára
még élő szerelmem.
Pusztai Péter rajza