Nászta Katalin két verse a Zalai Hírlapból
Olyan kevés elég
A béke
úgy terem
hogy nincs elvétve
egyetlen lépés
egy könyörgés se
valaki fölszól
valaki megír
valaki rádnyit
és valaki meghív
oldódnak rólad
csonthéjú kagylók
bilincs leverve
fényre remélve
nem pihegsz már
magad-éj-mélyben
1995, június 24 – Zalai Hírlap
Zuhanás
Olyan, mintha kiejtett volna
már torkodon érzed a halált
– mikor utánad nyúl,
és megszégyenülsz örömödben
mikor felismered:
már zuhanásod pillanatában elkapott
s a kötél, amin csüngtél,
az ő kezében volt.
És nem csak volt.
Van és lesz.
Mindörökké.
1995. szeptember 9. – Zalai Hírlap
Pusztai Péter rajza