I. georgikon

miután jól felpiszkálták a paraszt
örömmel szántja a furcsa és gilisztás barázdát sarjerdőtől
sarjerdőig növekedik a búza a tévé híradóban belenyomakodva
a csókák katód-csöveibe, kárr!, te hitetlen
a föld egyetlen nagy szem
fogas fátyol-férgek és fátyolhalak által kirágott képekkel bevetve
az elhasznált és elrongyolódott paraszt
zavartan húzza le a WC-t
húsevő bőrére pedig szállingózni kezd
a kukoricapehely és a mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma hogy elrejthessünk
a belébe egy üveg konyakot
és egy vaságyat rajta holdfény a takaró
és goethe legyen a sírunk amelyen
a búzavetéstől felhergelt paraszt a
sírfelirat.

VII. georgikon

a bodegában a tévé előtt ülve
mondja a mezei paraszt
hogy kempes a legjobb
focista a világon és hogy a föderáció –
mármint a miénk – szart se ér és hogy ő vagyis a paraszt eladná
iordănescut és covaci-ot egy akkora pénzen
hogy innen iassi-ig érne és ebből
egy-egy holdat felszántana ő a fiával
és bevetné villanyégőkkel hogy
elektromos korcsolya-pályát alakítsanak ki rajta
egy közönséges csóka számára de amelynek a profilja
az elnyúzott pogany-kisasszonyra hajazna
hiszen őrá is ráfér egy kis mozgás
a szabad levegőn bármennyire is
csókaképű őkigyelme.

(In: Mircea Cărtărescu: Plurivers I-II. vol. Humanitas, Bucureşti, 2003)

(Bartha György fordításai)