Bölöni Domokos böngészője
JÁVOR PÁL
Legnagyobb élményem a csókkal kapcsolatban egy utazás alkalmával történt. Veszprémből Kaposvárra utaztam pünkösdi vendégjátékra a Bakonyon keresztül. A zsúfolt vonaton egyetlen kupéban sem jutott számomra hely, és így a folyosóra szorultam ki. Ott szorongott mellettem egy tizenhét-tizennyolc éves gyönyörű szép szőke leány is, a legszabályosabban ívelt szájjal, amilyent valaha láttam. A vonat állomásról állomásra fokozatosan kiürült, a végén csak ketten maradtunk benne, persze már egy fülkében.
Hajnalodott. A leány elálmosodott. Elaludt. Én egy darabig néztem hamvas, üde, fiatal arcát, festetlen száját. Addig néztem, míg nem tudtam ellenállni a kísértésnek, megcsókoltam. A lány álmában visszacsókolt.
Leszálltam. Sohasem láttam többé.
Színházi Élet, 1932/20
MÉSZÁROS ERVIN
Húszéves rajongó diák voltam, és halálosan szerelmes egy gyönyörű flatalasszonyba. A hosszú hónapok utáni vágyakozás végre lehetővé tette, hogy a szépasszonynak olyan közelébe kerüljek, hogy meg is csókoljam. A nagy, szenvedélyes csók után a szépasszony nevetve ezt mondta:
„Fiacskám, hiszen maga nem tud csókolni. Tanuljon meg előbb, s azután jelentkezzen újra!”
Színházi Élet, 1932/20
RÓZSAHEGYI KÁLMÁN
Amikor én nyilvánosan csókolództam, Széll Kálmán volt a miniszterelnök. A nyilvános csók sem a színpadon esett, hanem a templomban. Ifjú feleségemet csókoltam meg nyilvánosan az oltár előtt, és nagyon jól esett.
Ma!? Amikor a nők pipáznak?
Színházi Élet, 1932/20
FARKAS IMRE
Nemrégiben viharosan megcsókoltam egy drága kis nőt. A nő a csók után azt mondta:
„Jó estét kívánok.”
Köszönésnek könyvelte el a csókomat.
Színházi Élet, 1932/20
Pusztai Péter rajza