(IX. karantének)

„…hogy megnyíljanak a mi szemeink.” (Mát, 20, 33)

Mi szél hozott? – Kérdésben bujkáló tudás!
Mi mozgatott? Hit szelleme? – Valami más…
Keresztre feszíttettél általa? – Talán…
Ógörög tudás? – Árnyak börtönöm falán.
Római jog? – Törvények szigora bénít.
Az ember munkához való joga? – Tévhit.

Üdvözülhetsz? – Csillagok járása ámít.
Maga a tanítás? – Hogy látok, már nem számít?
Az egészet látod? – Részekből áll minden.
Érted? – A józan észt hívom, hogy segítsen.
Rendezett vagy? – A világ állandó káosz.
Megszólíttattál? – Az Isten nem jön házhoz.

Indulj te felé! – Csak szabadságra vágyom.
Elhivatottság? – Létem egy száraz faágon…
Csodára vársz? – Az értelmen túl majd eljön.
Vak vagy tehát? – Ezzel nem én kell törődnöm.
Kihez tartozol? – Lézengek számkivetve.
Mi éltet hát? – A Mindenható kegyelme.

Felelős vagy-e? – Csak önnön lelkem által.
Mivel küzdesz hát? – Az örök elmúlással.
Lehetetlent kérsz! Tudod? – Örök a dallam…
Méltóság? – Szétmállik minden diadalban…
Életem nem több, mint csillagunkon nap-folt,
és csoda ott van, hol hit már előbb volt.

2020. július 17.