Költők az árnyékos oldalról: Zsiskú János
1.
(1936-2010) * 38 esztendőn át (1965 és 2003 között) lelkész Belényesen. Verseit legfőképpen 1990 után volt alkalma közölni. Saját kiadású, gyűjteményes verseskönyve a Halálos hűség 1995-ben jelent meg. Rendszeresen jelen volt az erdélyi művelődési sajtóban is. Költészete a prédikátori direktség és az áldozatos közéleti szerepvállalás mindennapi élményeit dolgozza fel. Élete utolsó éveiben, nyugalomba vonulása után áttelepült Magyarországra. A Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére róla elnevezett szórvány-díj létesült a diaszpórában végzett népmentő tevékenység ösztönzésére.
2.
Verseiből néhány:
ARS POETICÁM
Két természet vegyül bennem el,
két súly görnyeszt, kettős szárny emel.
Melyik győz majd? Rettentő a tét,
pengéjük már többször szívig ért.
Opál színben tündöklik a pást,
tollam vallat, éget a palást.
Salamoni ítélet szerint
tépnek ketté, mint a plasztelint.
Párbeszédük véghetetlen nyers:
több az Ige, vagy nagyobb a Vers?
Gyáva lennék magam dönteni:
Szent a Szépet mért lakolja ki?
Így a szentély kellős közepén
palástban is verset mondok én.
Máskor meg a költő-tollvonást
szentbeszéddé teszi a palást.
NYUGATI SZIGETHEGYSÉG
Nem tudom, kivel,
nem tudom, hova,
nem tudom, mikor,
csak azt az egyet holt-
bizonyosan,
hogy itt, e földre
darabocska égre
oszlop gyanánt fel-
egyenesedve,
vagy rögeire haránt
fektetetten,
én vagyok a végső
argumentum.
Egymásból és egymásért
vagyunk,
örökké szét-
szakítatlanul.
Folyóid a hajszál-
ereim,
karsztvizeid át meg által-
mosnak
legutolsó zsigereimig.
Hegyeidben magamat
szemlélem:
ölelésre karjaim ki-
tárván.
Barlangjaid bennem
öblösödnek,
én bököm fel Isten kék
egére
lándzsáid, a végtelen
fenyőket.
Összevástunk te meg én
egymással,
mint zománcra cseppentett
ecet,
fogsoromból már ki-
vehetetlen.
Nevem sincs már,
rajtakapnak többször
vadházasként tiedet
bitorlom.
Én vagyok az Érc és Sziget
-Hegység,
csakhogy wolfram, króm, molibdén
helyett
(keményfémek ráadásaként)
sziklák közé szorított
telérben
kigyötrődték bennem e
hegyek
mócvidéki magyar
vídiának
ezt a konok, kemény
emberséget.
Belényes, 1998. augusztus 19.
PETŐFI FÁJA
Koltóra, RMSZ-postával, Varga Károlynak és Ildikónak
A somfa kidőlt, – végérvényesen.
Nem áll tovább itt őrt, magas-lesen.
Nászutasokra nem lát rá a lombja,
tetőtől talpig gyönyörtől borzongva.
Törzsével, amely emléktől göcsörtös
már nem kötődik kőasztalhoz, földhöz,
és nem feddi meg rosszallón a Lápost,
mely medret mélyít, újabb Júliákhoz.
Kidőltél immár, végérvényesen.
Kővár bástyáin nem strázsálsz te sem.
Mint tornyok között ama pisai
kezdettél ősi rögre omlani,
mert felettünk, jaj, elmúlás zizeg
Koltóra rogynak a Telekiek.
Isten, akinek volna mit köbözni,
somfáikat is mind utánuk dönti.
Esett törzsét, mint Krisztus drága testét
az igazhívők, százba szeletelték,
kis talpacskává meggyalult, kerekded
deszkába somfaágat illesztettek,
mely áll, mint árboc karcsú hajótestbe
Asztalomon e megszentelt ereklye,
mint csodalámpa mesebeli dzsinnt
idézi folyvást Koltó-Katalint.
SIRATÓ
Ha volna szögesdrótod, Isten
áram alatt, mely ölni tud még,
e temetőből célegyenest
a magasfeszültségnek futnék.
Eibergenben, a Berkel mellett,
kutyatemető. Sétány. Hantok.
Isten ártatlan négylábúi
innen tovább már nem rohantok.
Ez talán már a Világvége,
s hogy itt járt földönfutó fajtám,
bizonyíték két sírkő, két név,
magyar keresztnév:
László,
Zoltán.
A gazdik régtől nem beszélték
(már törve sem) az anyanyelvet.
A biztos elhollandulástól
ilyenkor kutyánk neve ment meg.
Ők viselték is becsülettel,
temetőben és temetetlen,
hazatértemtől egyfolytában
szűköl, vonyít e két név bennem.
***
Ha volna szögesdrótod, Isten,
árammal, amely szénné éget,
most egyenesen nekimennék
az égigérő kerítésnek.
Még több vers a Költők az árnyékos oldalról és az Erdélyi és csángó költészet antológiája c. honlapokon
3.
In memoriam Zsiskú János
Zsiskú János (1936-2010) belényesi lelkész 38 esztendőn át, 1965 és 2003 között szolgálta közösségét. Szószólója volt a polgárok közötti megértésnek, a közösségi szellemnek, együttműködött és barátságokat tartott fenn Belényes kulturális és művészeti személyiségeivel – mindezzel kivívta a város lakosainak és vezetőinek tiszteletét, megbecsülését. Ennek jeleként 2011. június 26-án került sor annak a kopjafának az avatására, mely Miklós János képzőművész alkotásaként emléket állít a néhai tiszteletesnek. Az emlékjelhagyással szeretnék a fiatalokban tudatosítani a tiszteletet és a lokálpatriotizmus gondolatát, az elődök emlékének ápolását, a belényesi magyar közösség hagyományainak őrzését. (Forrás: erdon.ro)
Pusztai Péter rajza