(komplementer vers)

Volt idő – mikor a vénist
még nem találtál fel –
kettő után mostam a pelenkát
s a foltok mindig ott maradtak,
mint egzotikus útirányok
térképe –
persze, most azt mondod,
hoppá! ez ugyancsak hajaz
J.A. mamájára, de mit tegyek,
ha az én padlásom is
anno pont úgy penészlett
és – bár nem volt világégés –
fél napot tapodtak, böktek
két öklömnyi csirkéért.

Te, mai „pipi”,
rózsaszín alapon pingálsz
körmödre lila iriszeket
s elsírod vagy két oldalon,
hogy tegnap óta
nem volt orgazmusod,
s a komputeren rendelt
zsinórbugyid nem érkezett
meg a jelzett napon.
Nos, erre mondod te:
mai költészet,
ha nyomtatva látod
ominózus szemeted,
mert azt hiszed,
nem sejtik, ki gyűri fel
hálóinged.

...és alább az utánozhatatlan eredeti:

Keszthelyi György: Csesszétek meg

Fél életemet sorba állították
Többnyire hiába: csontért, semmiért…
Anyám meg rohant vasárnaponként is,
Mert a szalag egyre gyorsabban szaladt.
Mi, akik mázsánként raktuk a ganét
Le és fel holmi aprópénzekért,
Persze hogy most, annyi kibaszás után,
Mint Jóskaatti, bármikor, tiszta szívvel…

Írjatok gyerkőcök, ma másról szól a tétel:
Nagyfiúskodások bugris öröméről,
Hogy milyen jó hányni egy rossz dugás után.
Zárja számkódos széfbe produktumát,
Akinek kedve van, akinek más jutott.
Az én versem nem reggeli harmat –
Csomagoljátok Ti „zsepibe”a szart.
Csesszétek meg Ti a szépirodalmat.