(X. karantének)

Vénülök, lassan égbe kékülök,
lelkem tornácára ki-kiülök.
Maraszt mély gondolatok iszapja.
Létem egy ág lengeti, kitartja.

Ez a világ tovább él nélkülem.
Szürke elmúlás, békülj meg velem.
Remény-szőttes múlt miért bántanál?
– Maradj nyugton! – Mégis rám kiabál.

Hársvirág pirkadású hajnalok,
zsibbadtan állok itt, még megvagyok.
Farkasszemet csak szobrok néznek úgy,
ahogy a sorssal mi ketten, amúgy

tisztességesen, ennek nincs híja.
Fölém görnyed a horizont íja.
Feszített felhők. Átszakadt gátak.
Tülekednek új eszméjű …bátrak.

Félredobnak engem, kihasználtat.
Szép szavak varázsa rég nem áltat.
Fenyők a széltörésben, védtelen.
Kettétörnek tán? Mint az értelem?

2020. július 18.

1. Katalin Nászta:
   2020. július 22. 19:36

   Milyen remek verseket szül az a keserű nyár… Gratulálok.