Ha égve élsz, nem tudnak
összetörni, erre jöttem rá,
miközben így éltem, fellobbanástól
pernyehullásig, az álom
vakuvillanásától a valóság
szélesvásznú józanságáig,
hamu lettem, és kiszedegettem
magamból a parazsakat, megettem,
táltos lettem, repülni kezdtem, lezuhantam,
és kezdtem újra, a szikra is megégetett,
a száraz gally is megkarcolt, tévedtem,
beláttam, és közben mentem, mentem,
nem törődtem sem téllel, sem tavasszal,
a tengeren átgyalogoltam, a sivatagot
keresztülúsztam, a szívemet túléltem,
vettem másikat részletre, meghaltam
többször, és még mindig élek,
egyik felől a pokol angyalai, másik
felől a mennyország ördögei, mélységesen
mély a jelen kútja, ne mondjuk
feneketlennek.

Forrás: Népújság