Nagy Anna: Elhagyott ház * Szírosz szigete, Görögország – tus, akvarell

A házak regélnek
Felső Szíroszon
Hermész városáról.
Itt valamikor
Olaszok, majd
Franciák éltek.
Most meredek utcák
Kövein konganak a léptek
A miénkek.
A katolikusok püspöksége
Aranylón a hegy koronája
Az iker-csúcson világít
Az ortodoxok kék kupolája.
A szakadék fölött
Íves barokk
Homlokzatok között
Átsuhan a múlt
Mentaillatú lélegzete
Dallamok szaggatott
Hulláma érkezik vele
Feketehajú asszonyok
A görbe utcák kőlapjait
Tisztára sepergetik
Házaik apró ablakát
Pirosló
Zsalugáterek fedik.
Itt találtunk rá
A hulló vakolatú, elhagyott házra
A szélben lengő sárga cégtáblára
A Kafenio feliratára
Amelyről a K betű leesett
Gondolatban kiegészítettem
Ezt a keveset
A rövid lépcsősor kanyarulata
Az ablakok rendetlen sora
A zárt kapu titkokat őrzött
Az áradó napfényben
A türkiz tengerrel a mélyben
Egy villanás a városomba vitt
A régi, a meghitt házba
Az elhagyott hazába
Ahol kiszakadt ablakok szárnyai
Csapkodnak udvarra, utcára
Törött ablaküveg záporozik
Halott muskátlik hamvára
Boltíves kapualj roskadozik
Bezárt ajtók kilincse
Csikorog vígasztalan
S az emeletre töredezett
Gránitlépcső visz hasztalan.
ĺgy tétováztam a semmi ölében
A jelen és múlt tengelyében
Köröttem forogtak világok
Itthon vagyok. És hazavágyok.