Székely János emlékének

Ugyanúgy süt a Nap és üt az óra,
és fütyörésznek srácok és szelek,
minden olyan, mint tegnap — csak veled
nem ülhetünk le már baráti szóra.

A vége-nincs okos, komoly vitákat
szerkesztőségi könyvszagú szoba
füstjében nem folytatjuk hát soha…
A sírok földje eggyel újra tágabb,

az élőké országnyival szegényebb,
hogy elhagytad — de titkon drága lényed
egy szikráját itt őrzöm legbelül,

és éjidőn, mikor madár se látja,
aranylámpásként tenyerembe ül,
s fényösvényt vág a vaksötét világba.

1992. augusztus 27.

Holnap, a Költők az árnyékos oldalról c. rovatban: Jánosházy György verseiből közlünk