Az első ember találkozott Teremtőjével
Megnyíltak szemei látta a csodálatos Szépséget
A  Fenségben a legszebbet látta amit ember láthat
S a körülötte levő alkotás látványa ámulatba ejti
A boldogság öröme fokozottan növekedett
Amikor tulajdonként birtokba kapta az Édent

A csodálat elhatalmasodó vággyá erősödött
Amikor az Alkotója szemébe nézett
A hasonmás csodálkozva nézett vissza
Mintha tükörben látja önmagát
Önmagát látta és eltelt csodálattal
Olyanná válni mint a szemben álló Fenséges
Partnere vagyok társ-alkotói minősítést kaptam
Van uradalom van hatalmam vagyok valaki

Ez lett a nagy lehetőség az ellenség számára
A kígyó rögtön szót váltott és közölte szándékát
Megnyergelve a hatalomvágy növekvő érzését
Táplálta a vágyakozást – olyanná lesztek mint Ő
Vegyétek át a hatalmat – Istenné teszlek titeket
Csak rám hallgassatok és tegyétek amit mondok

A Fenséggel való találkozás szép élménye meghalt
A felcsillantott lehetőségtől másként tündököl
A tulajdonba kapott ajándék – itt minden a miénk
Az ÉN most veszi először birtokba az értelmi szikrát
A hasonmásságtól öntudatra ébred – képmás vagyok –
Ami addig nem volt kívánatos most azzá lett
Szemre szép ez is az is az örömökért csillog
Éljünk vele hiszen életünknek ez adja  értelmét

Ember – Az értelem csillogását elnyeli a mulandóság
Az első élmény a halhatatlan lélek mélyébe íródott
Ott is marad ősforrásként táplálva az örök élet vágyát