még eljövünk tudom és akkor minden vágyunk
mint varázsszóra teljesül
múltunkra is még visszatalálunk
a szívünk ettől lelkesül

e mákony-hittől megnyugodva
lakatoljuk ma le a házat
szemeit függöny fátyolozza
mélyükön kiszolgált alázat

ül a sötétség magába zártan
mint bennünk a rossz gondolat
csöndes őrület ver tanyát majd
szobánkban s minden elrohad

de most még se látunk se hallunk
vissza se nézünk úgy fog el
a kaland tébolya s alattunk
ágak csontjai vásnak el

még eljövünk ezt hajtogatjuk
megszállottként s már hisszük is
ajkunkon téltúl nóta buggyan
veresen hangzó halk hamis

1. B.Tomos Hajnal:
   2020. július 24. 03:53

   Nagyon tetszik.

2. Katalin Nászta:
   2020. július 24. 04:05

   Nekem is. ://

3. Albert Csilla:
   2020. július 24. 06:12

   Kedves Gábor, ez a ” kiszolgált alázat” annyit szolgál- lám, egy ilyen keserves-lázas-szép verset is.

4. Cseke Gábor:
   2020. július 24. 08:22

   köszönöm a kedves reflexiókat, holnap jön a „folytatása”. csg