Idegjáték

Nagy nehezen nekifogtunk ennek az idegtépő, teljesen hiábavaló, tömleci elítélteknek kitalált, vallatással fölérő foglalatosságnak. Anyám mindegyre megvizsgálta azt a tálat, amely az ép szemeknek volt rendelve. Előfordult, hogy kiemelt onnan egy paszulyszemet, s azt úgy mu­tatta föl nekünk, mintha egy tudományos fölfedezést tartana a két ujja között. Ez mi? – kérdezte szigorúan és beledobta a másik tálba. Mondtam, azt én dobtam oda, mert nem néztem meg annak a szemnek a másik oldalát is figyelmesebben. De ez többé nem fordul elő.
Ezt az ígéretemet abból a célból vettem elő, hogy bizalma legyen bennünk, s ritkábban ellen­őrizze munkánkat. Mert engem különösképpen nem érdekelt, ha néhány hibás szem került az épek közé. De Idát kizárólag ez érdekelte. És megforgatott a vékony, gyönge ujjai között minden paszulyszemet, s ha azt épnek találta, úgy tette bele a megfelelő tálba, mintha drága üveggolyó lenne. Vigyázva, el ne törjék. Idának ez a komótos alapossága és ráéréses moz­dulata teljességgel fölborította az amúgy sem nyugodt állapotomat. Mondtam, dobd már oda, ahová akarod, Ida. Mert ennek a válogatásnak így vége nem lesz soha. Erre azt mondja a mi Idánk, gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Így mondja Máté és mi pedig fogadjunk szót Máténak, s Emmának is, mert nekik igazuk van.
Erre a megjegyzésére kissé lecsöndesültem, s figyelmesebben kezdtem válogatni a paszuly­szemeket.
Láttam, amint anyám átmegy a szomszédba, valamiért. Kérdem Idától, honnan ismered te ilyen jól a bibliai mondatokat. Azt mondja, onnan, hogy volt a házban egy régi biblia, neki pedig volt ideje, hogy azt tanulmányozza, olyan sok esztendőn által. És nem is árt senkinek, ha tudja a bibliát, mert abban megfontolnivaló okosságok is vannak. Én ezzel a megjegyzésé­vel nem vitatkoztam, pedig lett volna kedvem ahhoz, hogy próbára tegyem az Ida tudomá­nyát. Gondoltam, inkább fölteszek neki egy jó, csavaros keresztkérdést, s abból sok minden kiderülhet az Ida okosságáról és eszének épségéről. Azt kérdeztem tőle, szerinte a bibliának melyik részében van leírva, mikor született Churchill és kit vett el feleségül. Mert amikor a mi idős Gruel szomszédunk apám haját nyírta, erre a kérdésre te pontosan tudtál válaszolni. A mi Idánk nem lepődött meg a kérdésem hallatán, azt mondta, a Churchill élete a hátunk mögötti nagy ládának abban a részében található, ahol a régi újságok vannak. Onnan olvasta a máso­dik búr háborút, s mindent, ami azzal kapcsolatos. A biblia pedig szent könyv, azt nem illik összekeverni ezekkel a gyűrött újságokkal.
Ettől a perctől kezdve éreztem, hogy én nem egy igazi bolonddal válogatom a paszulysze­meket, hanem egy igazi színésszel. Aki egész életéből egy hosszú színdarabot csinált, s azt szeretné végigjátszani, ha már sem a házassága, sem a színészi pályája nem sikerült. Ezt a fölfedezésemet véle nem közöltem, hanem úgy tettem, mint akit csak a paszulyszemek épsége érdekel. Mert azért arra gondoltam, okosan válaszolt a mi Idánk az én becsapós kérdésemre, de ha most is előhozza nékem Fedák Sárit, akkor ő mégis valóságos bolond. És akkor igaza van a közvéleménynek.
De Fedák Sárit meg sem említette a mi Idánk. Csak nagy gonddal válogatta tovább a paszuly­szemeket és időnként cinkosan nézett reám.

(Folytatjuk)