Elekes Ferenc: Egy tekintet éghajlata (11)

Békességes kutatások

Másnap kérdem anyámtól, van-e még válogatni való paszuly, mert nagyon megkedveltem ezt a foglalatosságot. Olyan jó érzés látni, amint különválnak a szép szemek a hibás szemektől és minden a helyére kerül… Anyám azt mondja, mi ütött belém, mert én életemben soha effélét nem csináltam. Egy muroknak sem tudom rendesen leszakítani a szárát. Ha pedig sokáig válogatom a paszulyt Idával, pont olyan leszek, mint ő, és maholnap én is Fedák Sáriról fogok meséket mondani. Attól pedig Isten őrizzenn meg minket, neki elege volt a bolondságból. De azért hozott még egy véka paszulyt, ha már azt mondtam, megkedveltem ezt a foglalatos­ságot.
Elkezdtük hát az újabb véka paszuly válogatását. Idával. Én pedig azt figyeltem, merre jár anyám, mikor bukkan föl, hogy ellenőrizze, jól végezzük-e a reánk bízott munkát. Valósággal elfogott engem valami furcsa izgalom, mert attól féltem, egyszer megszólal a mi Idánk, és Fedák Sárit hozza elő. Márpedig akkor semmi értelme nem lett volna annak a cinkos nézésé­nek, amivel utoljára elváltunk. Többször dobtam hibás szemeket az épek közé, nem tudtam figyelmemet a paszulyra összpontosítani. Az forgott a fejemben, miképpen tehetném olyan próbára az Ida gondolkodásának épségét, mely által biztosan meg tudnám állapítani, csak­ugyan bolond-e Ida, vagy csak színészkedik.
Egyszer kérdem tőle, te Ida, szokott-e fájni néked az a golyvád? Azt mondja, nem szokott. Csak kellemetlen és csúnya dolog, hogy az ember egy nagy bogot viseljen a nyakán. Kérdem, miért nem operáltattad meg magad, mint annyi más leány a faluban, amikor annak ideje volt. Azt mondja, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy abban az időben teljesen árván maradt, s a gyámja, akit Szőcs Gergelynek hívtak, nem lelkesedett az orvosi beavatkozásért, mert az pénzbeli kiadással járt volna. A másik pedig az, hogy műtét alatt, vagy azután, meghalt egy Szabó Anna nevű leány, aki itt lakott, nem messze tőlünk, a Bárgácban. Ettől a szomorú eseménytől ő nagyon megijedt és végérvényesen lemondott az orvosokról. Úgy döntött, ha megbolondul, akkor bolondként éli le az életét. Az még mindig jobb, mint meghalni. Külön­ben is sok bolond ember él ebben a világban.
Sokáig hallgattunk. Aztán mondom néki, igazad van Ida. Csakugyan sok bolond ember él ebben a világban. De nem mindenki igazi bolond, aki annak látszik.
Ida megpróbálta fölidézni eddigi, bolondként leélt életét, azt mondta, szoktak neki kérdéseket föltenni a fák, fűszálak, s a virágok is. De arra nem emlékszik, hogy ő valaha is válaszolt vol­na a fák, fűszálak és virágok kérdéseire. Valamennyire megnyugodva álltam föl a hokkedliről, mert a Fedák Sári neve ezen a napon nem került elő.
(Volt egy író barátom, aki minden áldott esztendőben beutaltatta magát a vásárhelyi bolondok házába. Nagyon jó író volt és ezen felül roppant okos ember. Mégis szeretett bizonyos időt ott tölteni az igazi bolondok között. Egy reggel azzal állt a kezelő orvosa elé, hogy amikor ő borotválkozik, kérdéseket tesz föl neki a villanyborotvája. És arra lenne kíváncsi, hogy aki meghallja a villanyborotva kérdéseit, bolond-e az olyan, mert a bolond emberek sokszor különleges képességekkel rendelkeznek. A kezelő orvos azt mondta neki, az nem baj, ha kér­dezősködik a villanyborotvája. Az lenne baj, ha ő válaszolna is a villanyborotva kérdéseire. Erre az író azt felelte, mit képzel róla doktor úr, hát lehet egy villanyborotvával beszélgetést folytatni? Az orvos helyesnek tartotta a választ és kijelentette, ezután csak akkor jelentkezzék nála, ha véletlenül egy napon válaszolna a borotva kérdéseire. Mert ameddig nem válaszol, addig ő nem bolond…)


(Folytatjuk)

2020. július 25.

Szóljon hozzá!