marad nehéz ezt

a hullámokat éled pontosabban
a hullámok élnek téged vagy még
pontosabban látod ahogy közelednek
és egy részed velük loccsan egy részed meg
szilárd marad nehéz ezt elmagyarázni
el is folynak meg jönnek is folyamatosan
sirályok vijjognak delfinek ugrálnak
dagály és apály a te örök magzatvized
viharok cápák minden van ilyen a tenger
tudod hogy van part látod is olykor a fényeit
csak kikötő nincs ott kell állnod a hullámok között
velük loccsannod de sohasem teljesen
míg egy nap aztán eléred a távoli partot
úgy örülsz hogy nem örülsz de már tudod
mindez egy cseppet se számít egy életen
át voltál te furcsa kolumbusz nem tudja
honnan jött hová megy az útja pedig
hullámról hullámra elhinni hogy ez az út

űznek és semmi

a vers persze rímek és ritmus és
ihlet és mindaz ami eszünkbe jut
és fontos szerepe van a nyelvnek hát
másnak sincs szerepe mint neki
de főleg égés a vers a feltámadás égése
számomra legalábbis nem tudom van-e
olyan állat amelyik tüzet gyújt aztán
a lángok közé mászik különös szalamandra
azért írok folyton mert furcsa feszültségek űznek
és semmi másban nem vagyok függő
olyan szenvedélybeteg vagyok aki nem megy elvonóra
mert van amikor a gyógyítás pusztítás
egy jegyzetelő giordano bruno vagyok semmi más
lejegyzem égésem folyamatát és ettől élek

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2020. július 25. 04:54

   „lejegyzem égésem folyamatát és ettől élek” – ez remek, gyönyörű ars poetica.