Kiürült utca. A falak között
csak én matatok. És a szél.
Fotel nyög kifolyt bele után.
Fölötte két drót. Összeér.

Szikra sercen. Mint gyufagyújtáskor.
Állandó ívfény. Glória.
Alatta minden menthetetlen.
Fellobbanásra kész. A fa.

Hány újrakezdés. Hány halál.
Mindig egy-egy föltámadás.
Van-e még erő. Összeszedni.
Mind lankadtabb a folytatás.

Az ember véges. Éltető vágya:
amit teremtett, fennmarad.
Így gondol szétdúlt otthonára.
Mint vétkeire. Néhanap.

1. Ady András:
   2020. július 25. 04:07

   Mennyire szaggatott (szinte telegramm), mennyire könnyed! A téma mennyire nem az.