az ember – írtam, s gondoltam általában mindre
de én vagyok, kit ismerek közülük némileg
és bennem jön velem szembe az úton mindegyik
és én megyek és én vagyok bennük hajnaltól estvelig
csak éjjel, az öntudatlanság kétes mezején
hagyatkozunk Istenre, te meg én
ahogy virrad felvesszük minden fogyatkozásunkat
a legújabb divat szerint rendezzük arcvonásaink
nem törődünk, bicsaklik vagy törik a virradat
elhallgatjuk felejtve koppanásaink
ki volt, mi zaj, ijedelem vagy szokatlan puff
és átveszi a hatalmat fölöttünk idegen úr
az alfa és az omega Istene áment zúg
megindulnak a seregek, az idő megszakad
mint hajdanán Józsuénak megállt egy napra a Nap
végképp beleragad szánkba egy borzalmas íz
nem lesz mi kimossa onnan soha többé víz
az Ember, aki lehettünk volna szembe jön
és látni fogjuk, minden beteljesül

2020-07-21