Itt aztán lesz média háttér, lesz amiből válogatni – gondoltam magamban, amikor úgy döntöttem, hogy szerda este megnézem a Sepsi – Steaua Románia Kupa foci döntőt, hiszen több hazai tévé sportcsatorna mellett a Hargita megyei napilapok is külön hírben hozták le, hogy a székely csapat eddigi teljesítményére, a döntőbe való jutására tekintettel még a magyar közszolgálati sportcsatorna, az M4 is helyszíni közvetítéssel jelentkezik. A Marosvásárhelyi Rádió pedig majd minden híradásában emlékeztetett arra, munkatársuk jelen lesz a ploieşti stadionban, hogy majd onnan számoljon be a történtekről.

Így aztán távirányítókkal felfegyverkezve, a mérkőzés előtt jó néhány perccel először az egyik romániai sportcsatornát kapcsoltam be, hadd lássam a csapat-felállításokat, hadd érezzem azt a hangulatot, amelyet az utóbbi hetek bajnoki mérkőzésein az előző, még vírusmentes találkozók hangfelvételeinek hangszórós hálózati bejátszásával igyekeznek biztosítani.

Amikor pedig ezen túljutottam, arra gondoltam: most jöhet az M4. De amikor ott a Hermannstadt, azaz a szebeni focicsapat és a Sepsi előző mérkőzéséről láttam jeleneteket, akkor már felderengett bennem, hogy homok kerülhetett a gépezetbe és nemsokára az egyik átszaladó szöveges csíkból ki is derült, hogy – hadd idézzem : „Román partnerünk utolsó pillanatos tájékoztatása alapján még sem rendelkezik a ma esti Román Kupa-döntő közvetítési jogával, így a jelet kódolja, ezért nem tudjuk közvetíteni. A szükséges jogi lépéseket megtesszük.”

Újságíróként az „utolsó pillanatos” megfogalmazást nyelvújításként értelmeztem, de még inkább tetszett nekem az, hogy a Románia Kupát Román Kupának nevezték és nem árulták el a román tévés partner kilétét. Ezt egyébként másnap sem nevezték meg, a Kossuth Rádió egyik híradásában „román tévésekről” beszélt, azaz a szerződésszegés kollektív vádjával pecsételt meg egy olyan szakmát, amely mifelénk rengeteg közszolgálati és kereskedelmi tévé csatornából, többezernyi munkatársból áll.

De vissza a meccshez: lehúztam a hangot a romániai sportcsatornán és felerősítettem a Marosvásárhelyi Rádió közvetítését. Ám csakhamar rájöttem, hogy itt megint tévedtem: a más-más jelátviteli sebességek miatt a hang hamarabb bejött, mint a kép. Mire a közvetítés szerint a sepsiszentgyörgyi kapu előtt pattogott a labda, addig a képen a bukaresti kapus még éppen csak hogy kirúgta a “játékszert”, ahogyan a sportriporter fogalmazott. De beláttam, hogy nincsen könnyű dolga, hiszen manapság, hogy elkerülje a “labda” szó gyakori ismételgetését, már nem használhatja a “bőr”, vagy a “pöttyös” kifejezéseket, hiszen azokat már rég kinőtte a foci és bizony meg kell tartóztatnia magát a „székely legények” kifejezéssel is, mivel a sepsiszentgyörgyi csapatban jóval több a bolgár, szlovák, az algériai, a marokkói, a román mint a székely, azaz vegyes a társaság, mint általában a globalista proficsapatokban.

Szóval – szűrtem le magamban – a kommunikációban továbbra is gondban vagyunk, és nem csupán a kódok miatt, hanem amikor nem találjuk meg a valóságnak megfelelő, pontos kifejezéseket, azaz amikor úgy gondoljuk, hogy a nagyobb tömegek számára elhangzott szavak önmagukban képesek egy másik valóságot teremteni. És ez nem csupán a focipályán igaz, hanem az élet minden területén. A vírusokról most nem is beszélve, amelyek gyorsan terjedő, focis fertőzéseikkel képesek az egész, első osztályú romániai labdarúgó bajnokságot a levegőbe röpíteni.

Székedi Ferenc

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. július 24.