B. Tomos Hajnal: Megadás
jó lenne most feküdni
egy néptelen mezőn,
párhuzamosan a nyújtózó barázdákkal,
testemet szinte elkeverve
a párálló földdel
s akkor Te leszállj a semmiből,
mint szivárgó akácillat
a hangüres térbe,
megjelenj jeltelen, vérző tenyérrel,
ahogyan mindig is elképzeltelek,
hogy annyi bűnbeesés után
végre elviselhessem
kegyes emberfelettiséged.
Pusztai Péter rajza