Nászta Katalin: azok a váratlan pofonok – vagy a művészet nárcizmusa

oly boldog a költő, ha leír valamit
kiold egy csomót

a legerősebb impulzusok
amitől meglódul az ember
a váratlan kis pofonok

ne magyarázz, mondta Balogh
majd később Tompa szólt:
máshonnan kell összeszednünk magunk

rést vágó, nyitogató mondatok
s a világ megfordul
kinyílnak a belső ablakok

ezt nem adná senki semmiért
meg nem vehető
ide bejárása másnak nincs
ez nem temető, ahol a fejfák
lécein idegenek sorakoznak
itt te vagy otthon egyedül
te hajlítod húsfalaidat
felismeréseid téged hasogatnak
kiaknázatlan bánya vagy
csak akkor s azért fájsz
mikor a felszín örvényei
megirigylik gazdagságod
amihez nem férhet senki
erősebb ez az ópiumnál, hasisnál
unhatatlan, mint a szomj magad után
addig futhatsz érte, amíg élsz
a futás az élvezet, mi el nem enyész


2020-07-22

2020. július 28.

1 hozzászólás érkezett

  1. CSELÉNYI Béla:

    Igaz meglátás!

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights