Nászta Katalin: azok a váratlan pofonok – vagy a művészet nárcizmusa
oly boldog a költő, ha leír valamit
kiold egy csomót
a legerősebb impulzusok
amitől meglódul az ember
a váratlan kis pofonok
ne magyarázz, mondta Balogh
majd később Tompa szólt:
máshonnan kell összeszednünk magunk
rést vágó, nyitogató mondatok
s a világ megfordul
kinyílnak a belső ablakok
ezt nem adná senki semmiért
meg nem vehető
ide bejárása másnak nincs
ez nem temető, ahol a fejfák
lécein idegenek sorakoznak
itt te vagy otthon egyedül
te hajlítod húsfalaidat
felismeréseid téged hasogatnak
kiaknázatlan bánya vagy
csak akkor s azért fájsz
mikor a felszín örvényei
megirigylik gazdagságod
amihez nem férhet senki
erősebb ez az ópiumnál, hasisnál
unhatatlan, mint a szomj magad után
addig futhatsz érte, amíg élsz
a futás az élvezet, mi el nem enyész
2020-07-22
Pusztai Péter rajza
2020. július 28. 13:35
Igaz meglátás!