Mircea Cărtărescu: Apocalips / Apokalipszis

2. A TÜKÖR

éjszaka, a szoba árnyék-mizériái közepett
kilépek az ágyból és nézem magam a tükörben – függőleges mocsár
mészkő- és téglafalakkal, a belőlük kiráncigált
huzalok végén befüstölődött villanyégők csüngnek
és te, usgyé, gyerünk a téglafalak között, hull rád a vakolat, botladozol a zsaluzat
drótjaiban
és szöges deszkadarabokban
a mocsárban tocsogva, karcolásaidat
a parizer-héjjal tele zsír-papír galacsinokba beletörölve,
a félárnyékba burkolt falakban tapogatózva, elkorhadt ajtókat nyitogatva, amelyek
rákvörös színűek
miként naplementében a pókháló, rozsdás zárakkal bíbelődve
(alumínium-szaggal telítik a levegőt),
mind körbe-körbe haladva fűvel és fagyökerekkel beterített területre érsz
kicsavarozott ebonit-stekkerek szanaszéjjel, amelyek üvegesen csillognak mint
tyúkkoponyák,
málnaszínű ragacsos anyaggal összekent fagylaltospoharak,
de te haladsz tovább, botladozol elvakítva a szállingózó mész-vakolat porától
meditálsz a huzatban amely vizelet és száradó ruhaszagot áraszt,
miről is? közeledj csak, közeledj az elme középpontjába elhelyezett tükör felé
de azért tartsd magad tisztes távolságban attól – lépcsősorhoz érsz
majd hosszú folyosó következik világoszöld ablakokkal, mint amilyenek egy javítás
alatt álló általános
iskoláé.
jobbfelé egy kacattár nyílik, benne ölnyi koszos seprű és foszladó
rongyokba bugyolált, zsinórdróttal összekötözött „té-eszközök”,
tisztítóbenzin üvegekben, kerek palux-dobozok rakáson és rovarírtó-pumpák,
jobboldalt vécék végtelen sora, csak amúgy csillog a kicsorbult fajánsz…
haladsz előre, villog a gondolatod középpontjába állított tükör,
és hírtelen elönt a vér, amint belegabalyodsz
a derékig érő békanyál-hínárba
amelyben hemzsegnek a szétnyílt, tenyérnagyságú kagylók.
amint belépsz összezsügörödve, hascsikarással, szaggatásokkal egész testedben,
ebbe a vérgödörbe –
jaj, anyám, anyám, anyám, ANYÁM! Múljék el tőlem ez a keserű pohár
legyen ahogy te akarod, ne úgy ahogy én akarom, de ha egy lehetőség is van
távolítsd el az én ajkaimtól –
jaj, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem…

Fordította: Bartha György

2020. július 28.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights