Színpad
hogy üzent valamit ez a színpad
kétségtelen volt, de nem akartam
rögtön a primér jelentést megírni
vártam
s a függöny felgördülve
megmutatta mit rejt a kinyílt rengeteg
–
csupasz fiatal törzseikkel
glédában álltak sorsukra várva
a fák
előttük kivéreztetett erdő tisztása
kiáltott némán – temető lesztek!
s a nézők zsenge ágaikkal nézték
a mészárlás nyomát
–
ez már a másodlagos üzenet volt
ami bennem lecsengett
az első az a halhatatlan színtér
min áttáncolunk az életünkkel
nyomunkban sarjadt eszmélések
kivágott lelkei toroznak
s hiába a borzasztó látvány
a megkövesült szeretet
végezhet ilyen gyilkolást
mikor már késő azon morfondírozni
mit hol rontottunk el
*
(nászta katalin)
Pusztai Péter rajza